Egér Berci egy egyszerű, szürke kisegér volt, akinek takaros kis lakása volt a főutcán, közvetlenül az erjesztett tejtermékek boltjával szemben. Miközben reggeli olvasztott sajtját kortyolgatta, gyakran nézte emeleti ablakából az utcán sürgő-forgó egereket, aztán kihajolt, hogy ellásson az utca végéig, ahol a domb fölött néha még halványan fehérlett egy kerek folt a Hold helyén.
Egér Berci minden hétköznap korán kelt, öltönyt húzott, nyakkendőt kötött, és mielőtt kilépett volna az ajtón, fényesített egy kicsit a cipőjén. A ház előtt felszállt a villamosra, és három megállót utazott az Egérvédelmi Hivatal Kisemlős Megfigyelő és Távol Tartó Osztályára – röviden: Macskaelhárító – ahol herkenytű-technikai mérnökként dolgozott, és mindenféle okos macskariasztó eszközt állított elő.
Vasárnaponként azonban a vasútállomás felé vette az irányt, útközben vásárolt egy csokor tulipánt a virágosnál, és a reggel 9-es vonattal a külvárosba utazott, hogy meglátogassa a szüleit. Az anyukája minden alkalommal vázába tette a tulipánokat, aztán megkínálta Bercit a már előre elkészített uzsonnával. A sajtos szendvicseket Egér Berci, és apja, idősebb Egér Bertalan mindig a műhelyben fogyasztották el, ahol régi bicikliket bütyköltek. Idősebb Egér Bertalan mindig is bicikliszerelőként dolgozott, Berci pedig már kiskora óta mellette téblábolt, és megtanulta, mit mivel kell megtekerni, becsavarni, összedrótozni és felkurblizni.
Egér Bercit érdekelték a herkenytűk, de még jobban érdekelte a Hold. Gyerekként sokat bámulta az ablakból, és sokszor kérdezte az apját arról, hogy vajon tényleg sajtból van-e. Ám idősebb Egér Bertalan erre mindig csak legyintett, és azt felelte, hogy ahelyett, hogy Berci ilyen dolgokon töri a fejét, inkább tanuljon szorgalmasan az iskolában, hogy herkenytű-technikai mérnök lehessen, és meg legyen a napi betevő sajtja, amit egyelőre még az erjesztett tejtermékek kisboltjában mérnek, és nem a Holdról osztogatják.
Egér Berci így is tett, és amikor mérnök lett belőle, és felelős állást kapott a Macskaelhárításon, a szülei nagyon büszkék voltak rá. Bercinek azonban volt egy komoly titka, amiről senki nem tudott. Na nem kell megijedni, nem bandázott cakkos fülű patkányokkal és sajtot sem hamisított. Berci rendes egér volt, csak éppen volt egy álma. Az álma pedig az volt, hogy egyszer eljusson a Holdra. Hétköznap ugyan a hivatalban dolgozott, vasárnap pedig a szüleit látogatta, de szombaton, ahelyett, hogy pihenéssel töltötte volna a napot, a város egy eldugott kis utcájába ment, ahol műhelyt bérelt, és egész nap egy hatalmas masinán dolgozott, amin számtalan kapcsoló, billentyű és kallantyú volt, ami mind valami különös fényt csinált, lapátot forgatott vagy fura zajt gerjesztett.
Hosszú hetek és hónapok teltek el úgy, hogy Berci minden szombat hajnalban a titkos műhelyébe osont, és egész nap dolgozott, míg csak ki nem esett a kezéből a kalapács vagy a csavarhúzó. A masina azonban végül elkészült: egy csodálatos, ezüstszínű űrhajó volt az, ami, ha Berci számításai nem tévednek, bármikor képes egy egeret elrepíteni a Holdra, és vissza.
A kilövés napjául Berci egy olyan éjszakát választott, amikor a domb fölött hatalmas telihold világított, így biztos lehetett benne, hogy nem téveszti el a célt. Az útról nem szólt senkinek, mert tudta, hogy a többi egeret csak az érdekli, mikor akciós az ementáli a sarki boltban, és ostobaságnak tartanák, hogy valaki ilyen hosszú útra indul csak azért, hogy megtudja, tényleg sajtból van-e a Hold.
Amikor a pilótaszékbe ült, és beszíjazta magát, egy pillanatra elbizonytalanodott – nos, igen, egy magányos egér egy ekkora kaland előtt nem csoda, ha fél. De amikor kinézett az űrhajó ablakán, és meglátta a sárgán világító, hatalmas Holdat, már biztos volt benne, hogy egész hátralevő életében bánná, ha egy ilyen kalandot kihagyna. Így aztán Berci elfordította a kulcsot és megnyomott egy nagy piros gombot, az űrhajó pedig hangos robajlással a levegőbe emelkedett, közben pedig úgy rázkódott, hogy Bercinek összekoccantak a fogai is.
Mire azonban elérték a csillagokat, a motor már bemelegedett, és simán siklott a Tejúton keresztül, egyre közelebb érve a Holdhoz. Berci olyan csodásnak találta az eget, hogy arra gondolt, még ha a Holdat nem is sikerül elérnie, ez az utazás már akkor is minden fáradtságot megért. Hamarosan azonban az űrhajója belépett a Hold légterébe, Berci pedig egy botkormánnyal irányítva a gépet óvatosan leereszkedett a felszínére. Közben annyira koncentrált, hogy még a nyelve is kilógott egy kicsit, de a nagy izgalomban ez fel sem tűnt neki.
Amikor Berci első egérként a Holdra lépett, arra gondolt, hogy milyen kicsinek látszik innen a Föld, és hogy mennyire apróak rajta az egerek, akik most az erjesztett tejtermékek boltjának kirakatát bámulják, soha nem néznek fölfelé, így eszükbe sem juthat, hogy Berci, a szürke kisegér a Fő utca 14-ből éppen a fejük fölött, a Holdról néz le rájuk.
−Mégis csak örülök, hogy elindultam – mondta Berci hangosan, aztán leült, és egy nagy darabot tört a Hold egyik sajtkráteréből. Miközben rágcsálta, arra gondolt, hogy ebből mindenképpen visz egy darabot az apukájának is.
